2. fejezet

- Lynett szemszöge -

 

Kocsikáztunk, persze én egész végig énekeltem a BTR dalokat. A gyönyörű hangom, mágikusan hatott a bátyámra, már ha a szájbefogás annak számít.
- Drága! Kicsit csendesebben! - nevetett.
- Rendben. - mondtam.
- Itt is vagyunk. - mutatott a szélvédő felé. - Szállj ki.
- Oké! - mondottam és kiszálltam. Ő kikapcsolta a rádiót, és kiszállt. A börtön félelmetes külseje eléggé meglepett. Szürke volt, rácsos, éles, és rengeteg kamerával felszerelt. Tehát itt csak a föld alatt lehet bejutni. Úgy látszik, szereznem kell ásót, ugyanis leszek olyan elszánt, hogy kimentsem a fiúkat, vagy mégsem? Talán ez is kialakulhat, mint az ízlés az emberekben.
- Mehetünk? – kérdezte Joseph.
- Várj már! Most azért vezettél 6 kiló métert, hogy öt perc után haza is húzzuk a csíkot?- kérdeztem, szempilla rebegtetéssel.
- Jó kapsz még 5 percet! Engem vár a munka. – mondta, ő délután négy órai műszakban dolgozik, albérletre gyűjt. Egy műszaki cég alkalmazottja lett 1 hónapja, azelőtt egy gyorsétteremben dolgozott.
- Ja, tényleg! Akkor gyorsan rajzolok. – a rajz szón eléggé meglepődött, de nem kérdezett semmit. Elővettem a papírt és a tollakat a csomagtartóból, és gyorsan beszálltam a kocsiba, és elvettem az anyósülésről egy könyvet, amely még a fizika tankönyvem múlt évről. Azért tartottam meg, mert megpályáztam egy szuper egyetemet. De, mint az később kiderült a tandíj anya jövedelméhez képest nagyon sok. Rég ki kellett volna dobnom, de pont az ilyen alkalmakra tartottam meg a könyvet, na, jó kit áltatok, nem volt szívem kidobni. Még ezen elmélkedtem, lerajzoltam a börtön külsejét. Azért a kocsiban történt e dolog, mert a sok kamera felvett volna, és jelenleg nem vagyok abban az állapotban, hogy bevigyenek kihallgatni. És azért a bátyámnak se akarok rossz hírnevet, és persze anyukámnak sem.
- Letelt az öt perc, indulunk. – szállt be a kocsiba. Átkötötte magát az övével és elindultunk. Elindította a CD-t újra. Ránéztem a telefonomra. Egy nem fogadott hívás fogadott a telefon kijelzőjén. A következő volt a hívó: Avery, a legjobb barátnőm, ő is imádja a BTR-t. Az időpont 15:15, tehát öt perce hívott, nem gáz biztos nem sürgős. Mire feleszméltem már a garázs platóján találtam magam.
- Szállj ki! Én megyek dolgozni. – hajolt hátra és adott egy puszit.
- Várj! Add ide a lakáskulcsot! – ő odanyomta a kezembe és intett, aztán elindult. Én levettem a magas sarkúm, és bekapcsoltam a TV-t. Majd felhívtam Avery-t. Kicsöngött.
- Szia! Hallottad a borzalmas hírt? – kérdezte.
- A BTR rossz hírt? – gondolom örülhetett, hogy kérdésére kérdést kapott.
- Igen! – mondta.

( a mobilom )

 

- Carlos szemszöge -

 

- Üdvözöljétek a híres fiú bandát! – mondta egy melák.
- Énekelnétek nekünk? – kérdezte az egyik.
- Ti nem elverni akartok minket? – kérdeztem.
- Dehogy! Nicktől hallottátok? – jött „képbe” egy másik ember. Körülnéztem, majdan észrevettem a kedves tekinteteket. Érdekes volt, nem azt látni, amit gondoltunk.
- Igen! – szólalt meg Kendall. Az ő tekintetét figyelve és megvizsgálva, nem igazán látszott az előbbi izgalom a szemében.
- Hát ne higgyetek neki kicsit di-dilinyós. – mondotta az egyik a tömegből kinek úgy folyt az izzadság a homlokáról, mint egy málhás szamárról.
- Hé, akkor most énekeljünk vagy ne? – kérdezte James, erre mindenki leült az asztalhoz, és bólintott. Elkezdtük énekelni a 24/seven-t és mindenki táncolni kezdett. Bár volt aki, úgy táncolt, mint egy áramütött fóka élvezték és ez a lényeg. Megettük az ételt és kiderült, hogy spenót volt. Mint azt megtudtuk ez alatt ellenőrizték a szobát, a napi 3-ból meg volt a második vizsgálás. Mellesleg az evőeszköz is műanyagból van, hogy a rabok ne tegyenek kárt egymásban. Ahogy elnéztem a rabok szeretik egymást. A sanyarú sors összekovácsolta őket barátokká, mint minket a banda, bár az nem sanyarú, hanem boldog sors. Sajnos be kellett mennünk a cellánkba, és megláttuk, hogy a mosdót kicsit megtisztították. Ez elég szellemes, és sziporkás dolog volt tőlük. Egy férfi jött a cellánk elé.
- Nem jöttök a kondi gépekhez? – kérdezte.
- De miért ne! – vágtuk oda neki. Elindultunk, és éjjeneztek tapsoltak mikor megláttak minket.

1 fejezet

- Lynett szemszöge –

 Ezt nem hiszem el! Hisz Július 10-én történt a dolog, de akkor mikor volt a tárgyalás?

- Hé, anya! - kiáltottam le anyukámnak.
- Igen?! - már itt is van, elég furcsa hogy egy 43 éves nő ilyen gyors!
- Ugyebár te bíró vagy, megnéznéd, hogy július 10-én volt-e emberölésről tárgyalás? - kuncsorogtam, mint egy kiskutya a csontért.
- Hát miért ne! - mosolygott. Elővette farmer sebéből a telefonját, és elkezdte nyomkodni. - Megvan! Igen volt! A vádlottak: Carlos Pena Jr. , James Maslow, Logan Henderson, Kendall Schmidt.
- Szuper köszönöm! Akkor kutatok tovább! - hadartam gyorsan, és nyomkodtam a billentyűzet betűit. Keresgéltem, és nem találtam semmit. Ez hitetlen! Inkább megyek, megkérem a bátyámat, hogy vigyen el a börtönhöz. El is indultam a szobája felé mely az enyémmel szemben található, a fürdőszobánk mellett. Kopogtattam, a következőt ordította ki: Várj, most éppen meztelen vagyok! Ezen eléggé elcsodálkoztam, mert már láttam meztelenül.
- Na, jó! Most benyitok! - nyomtam le a kilincset. Nem is volt meztelen a kis hazug.
-  Bocsi, hogy hazudtam! - jött oda a 2 méterével és nyomott egy puszit a fejemre.
- Semmi gond! Elvinnél a Grington Robert börtönbe? - kérdeztem, melyen kidülledt a szeme.

- Mi? - választ vártam, erre megint egy kérdéssel tálaltam szemben magam.

- Csak vigyél el! - mondottam miközben elhúztam a függönyét, ugyanis már eleve szürke szobája még lehangolóbb a sötétben. A napfény besütött és már jobb is lett, a szoba hangulata.

- Rendben!  De te is tudsz vezetni! – mondotta.

- Az lehet, de csak nem akarod, hogy a kicsi hugicádat akár megtámadják. - jelentettem ki.
- Oké igazad van! Lent várlak, mert valljuk be, hogy így nem jöhetsz! - indult ki a szobából. Én bementem a szobámba. Kinyitottam a ruhásszekrényem és kivettem egy kék szoknyát, és egy lila pólót, melynek ujja fekete vékony anyagból készült. Miután ezeket felvettem, elindultam a fürdőbe. A tükör elé álltam. Szempillaspirállal megcsináltam a szemem, majd kirúzsoztam a szám, bordóval. Felvettem egy nyakláncot, karkötőt, és egy hozzáillő gyűrűt. Megfésülködtem, majd elindultam lefelé, de eszembe jutott, hogy hoznom kéne a telefonom. Tehát visszafordultam a telefonért, és rohantam le.
- Kész vagy már hála a jó égnek! – vette el az asztalról a kocsi kulcsot. – Amúgy csinos vagy.
- Köszike! – ilyet is ritkán hallani tőle. Gyorsan felvettem egy fekete magas sarkút és mivel anya már elment dolgozni, nem kellett üvöltve köszönni, elindultunk az autó felé.

( Így néztem ki. )

 

Beültünk az autójába.

- Kapcsolj egy kis BTR-t kérlek! – mutattam a rádió felé.
- Legyen! – mosolygott és berakta a CD-t. Beállította a GPS-t és elindultunk.

 

 

- Carlos szemszöge –

 

Az egyik őr visszafordult, hogy a sisakomat elvegye.

- Most vedd le! Ha nem akarsz rosszat. – mondotta, én rögtön levettem. Kiment, és mivel már rajtunk volt a rabruha nem kellett még egyszer visszajönnie. Nagyon undoríto ez a hely. a cellánknak tonhal és kuka szaga van. Az ágyaink rozogák, és a mosdó sem a fehérségéről híres.
- Logan, mit szólsz, hogy itt nincsenek lányok? – kérdezte a szomszéd cellában lakó szemüveges, barna hajú, vékony, magas ember.
- Te honnan tudod a nevem? – kérdezte Logan.
- Jaj, ti nem is tudjátok?! Ti vagytok mától a fő börtönbalhé középpontja. Mindenki titeket fog elpipálni az ebédnél. És hát valljuk be, hogy az udvari kondi mindenkit a nyápicból izmossá faragott. – mondotta.
- Komolyan? Akkor inkább itt maradunk a cellába egész nap. – mondtam, mert igaz, hogy fekete öves Taekwondos vagyok, de nem igazán tudnám megvédeni a bandát 20-30 embertől.
- Igen teljesen! De nem maradhattok, a cellába ugyanis minden nap 3-szor ellenőrzik azt. És én, megvédelek titeket. – mutogatta bicepszét.
- Ja persze! Te? – mondta James, aki szintén a bicepszére terelte a hangsúlyt.
- Igen én! – mondotta, és megszólalt egy csengő. – Ebéd van, mindjárt verés van.
-  Kifelé! – nyitotta ki a cellaajtót az őr. Elindultunk, és lépteinken látszódhatott a félelem, lassan és óvatosan lépkedtünk egy nagy terem felé melyben izzadt emberek voltak, kik előtt egy undormánnyal teli tál volt. Mi is elvettünk egy tálat. Nem igazán tudtuk eldönteni, hogy ami a tálban van az spenót vagy borsófőzelék. Bár ez igazán lényegtelen, ha elpáholnak minket. Leültünk egy asztalhoz, mellénk ült a szemüveges ember.
- Amúgy mi a neved? – kérdezte Kendall.
- Nick. – mondta. Már is jöttek körénk a melákok akik esélyes, hogy elverni akarnak minket. Az egyik ordított egyet : Gyertek! Nem tudtuk biztosan mi fog történni, tehát izgulhatunk.

 

 

 

Bevezetés

Sziasztok! Ez a blog a Big Time Rush-ról fog szólni, és egy rajongójukról. Remélem tetszeni fog :-) !

- Lynett szemszöge -

- Kicsim! BTR a tévében! - szólt anyukám a konyhából, persze, mint az várható volt lerohantam a lépcsőn a szobámból!
- Hol? - mentem oda a tévéhez.
- Pont most mondták be, hogy szünet után jön. - válaszolta, majd elém rakott egy bögrét amelyben kakaó volt, gyorsan meg ittam.
- Ó az szuper, alig várom, hogy láthassam őket. - mondottam, bár eleget látom őket mert tele van poszterekkel az egész szobám, amitől már nem látszik a mályva színű fal. Egy 5 perces szünet után jött is a várva várt Big Time Rush!
- A híres fiú bandát a BIG TIME RUSH-t emberölésen kapták, és most viszik be őket a börtönbe. - Mondotta a riporter. - Sajnos bármennyire is híresek, amit tettek az a borzalommal egyenlő ezért 15 év börtönt kaptak, tehát most a rajongók sírhatnak, ugyanis még egy jó ideig nem lesz koncert.
- Ne ezt nem tudom elhinni! Ez nem lehet! - kiáltottam, végül is a fiúk csak 33 évesek lesznek, ha kijönnek. De eddig a tárgyalásokról miért nem volt szó? És mikor történt? Hol? Ezeket a kérdéseket ki fogom deríteni! És mivel már 18 éves vagyok ezért vezethetek tehát elmegyek a bűntény helyére.
- Nyugi Netty! - jött le a bátyám az emeletről. Ő már 21 éves, de még itt lakik, én imádom őt nem úgy, mint a volt csaja Katrin.- Ha majd kijutnak, elviszlek a koncertjükre... 
- Hé, Joseph! Lehet, hogy addigra nem is lesz BTR csak BAT, ami azt jelenti Borzalom, Ami Történt. - mondta anya, majd berakta az üres bögrémet a mosogatóba.
- Anya ne mondj ilyet! Szerintem nem is ők csinálták. - mondottam. 
- Netty-nek igaza van! - fogta a pártomat a bátyám, és elvett egy pirítóst a konyha asztalról .- Nem hinném, hogy a példamutató banda tette volna.
- Na jó én felmentem kutatni! - mondottam, és már indultam fel.
- Valamit itt hagytál hugica! - mondta Joseph. 
- Mit? - kérdeztem meglepetten.
- Se nekem se anyának nem adtál puszit. - válaszolt. Miután ezt kimondta mindkettőjük arcára nyomtam egy puszit. Ezt követően gyorsan felrohantam. Bekapcsoltam a laptopom, mely fekete külsején megvillant a napfény. El is kezdtem keresni, és amit tálaltam igen meglepett. 

- Carlos szemszöge -
Nem tudom elhinni, hogy bevisznek minket a börtönbe. Mikor mi nem csináltunk semmit az ég világon. Elmélkedtem miközben rám rakták a bilincset és löktek hátulról. Egymás mögött a következőképpen voltunk: James, Kendall, Logan, Én. Mögöttem a hülye izomagyú őrök jöttek. Mivel ez a börtön férfi börtön lesz, ezáltal Logan nem tud csajozni. 
- Gyerünk buta fiúbanda előre! - kiáltott ránk az egyik őr, és butának nevezett minket hát ez hihetetlen! Oda értünk a bizonyos autóhoz, ami bevisz minket életünk legborzalmasabb élményébe. De lehet, mázlim van és lesz gumi cuki! Beültünk az autóba, és elkezdtünk beszélgetni. Egy közepes vastagságú fal választott el minket a vezető embertől.
- Fiuk innen ki kell jutnunk. - szólalt meg Kendall.
- Tudjuk! - mondtuk egyszerre James-el, és Logan-nel.
- De ez nem lesz könnyű! Azt mondták 15 évig a legjobban őrzött börtönben. - mondta James.
- Akkor itt majd segít a sisakom! - mondottam miközben megütöttem a fejemen lévő sisakot.
- Nem Carlos! - szólt rám Logan. - Az nem segít!
- Rendben bocsi! 
- Szálljatok ki most! - nyitotta ki a kocsi ajtaját egy melák, és szó szerint kirántott minket. Elindultunk a börtön rácsos és rengeteg kamerával felszerelt ajtaja felé. Beléptünk, és odavezettek a cellánkhoz. Levették a bilincset, és gyorsan bezárták az ajtót.